Szerző: Zakár Tivadar
Év végi ünnepekhez közeledve úgy gondoljuk, az ünnepi asztal elengedhetetlen része a bor, az ételekhez jól megválasztott borok emelik a családi kör hangulatát. Nem mindegy azonban, milyen borok kerülnek az asztalra, hiszen az elérhető borválaszték is legalább olyan széles, mint a tőzsdei befektetési lehetőségek sokasága. Bejegyzésünkkel az üzleti témáktól kicsit eltérően, szeretnénk hozzájárulni az ünnepi borválasztáshoz, egyben felhívni a Kedves Olvasó figyelmét néhány olyan különleges borra, ami a borpiacon olyan „niche” szereplőnek számít, mint az alapkezelői piacon az Axiom.
De mitől lesz egy bor „niche”? Amikor azzal a céllal jön létre valami, hogy valódi alternatívát ajánljon a mainstreammel szemben, amikor ezzel vállalja a megosztottságot, merészen képviseli az eltérőt a szokványostól, esetleg forradalmi módon, na akkor megtaláltuk a fogalom mögött rejlő jelentést.
Mára borfogyasztóként nem csak a szőlőfajtákra, a borok megjelenésére, és elkészítési eljárásukra vagyunk igényesek, hanem sokszor kifejezetten a különlegességekre vadászunk. A magyar borok esetében, bár már régóta beszélünk terroir-okról, valójában a legkevésbé értett, ízében legkevésbé megismert borjellemzőről van szó. Így egy igazán terrior sajátosságokkal bíró bor ma kérdés nélkül „niche”. Borászainktól sokszor varázsszavakat hallunk a terroir-ról, aztán a borokban vagy felismerjük ezeket a tulajdonságokat, vagy nem. Sommelier-k, kézműves borászok és borászközösségek az utóbbi időben többször tartottak olyan kóstolókat, fesztiválokat, ahol a főszerepet a terroir kapta. Ha nyitott szemmel járunk, láthatjuk, hogy a magyarországi terroir-ok a világ bortermelő területei között is különlegesnek számítanak, főleg, ha a borász tényleg figyel arra, hogy e jellegzetességek érezhetők legyenek boraiban.
A nemzetközi földtörténet és a geológiai tudományok is ékszerdobozként tartják számon a Kárpát-medencét, hiszen sajátosságai alapján nagyon eltér más európai bortermelő tájaktól. Gondoljunk csak termálvizeinkre, az erősebb mágneses hatásra, ami a földkéreg vékonysága miatt jellemző itt, de az ókori és középkori bányászat gazdag érckészletei (réz, cink, ólom, arany, ezüst) is jelzik a különleges geológiai fejlődést. Ezek a hatások borvidékeinket is kivételessé teszik. Földtörténeti szempontból egy rövid és intenzív időszakban olyan erős vulkáni tevékenység jellemezte a tájat, hogy a tengerfenék alatt létre tudott jönni a Balatonfelvidék, Somló és Tokaj területek bazaltja, bazalt tufája, riolit tufája. Ezután egy még rövidebb földtörténeti pillanatban, a miocén kor közepén már víz nélkül megszületett a Mátra vulkán, és a levegővel érintkezés hatására létrejött az andezittufa. A mai vulkanikus tájakon (pl. Szicília, Kanári-szigetek) még nem volt elegendő idő a mélyrétegű feltalaj kialakulására úgy, ahogy nálunk a sok millió év alatt a folyók, a szél és egyéb földképző tényezők hatásai által.
Ünnepi borszelekciónkban négy bort szeretnénk kiemelni, amelyek mindegyike terroir szempontjából két vulkanikus borvidékünkről származik, és kivétel nélkül mind niche bornak számít.
A korábban félreértett borvidék a Mátra, a történelem során mindig nagyra értékelt területnek számított. A kelták a vulkán keleti oldalán szőlőművelő eszközeiket hagyták hátra a régészeknek több ezer évvel ezelőtt, jóval a honfoglalás előtt. Károly Róbert királyunk az elsők között adományozott városi ranggal együtt szabad borkereskedési jogot a vidéknek, a török hódoltság idején pedig a szultán helytartói is innen származó borral kereskedtek egész Európában. Persze az átkosban a többi hazai borvidékhez hasonlóan a Mátrán is nyomot hagyott a kulturális forradalom, amit a fehérboros borvidék címkével ellátott Mátra később kezdett ledolgozni, mint más magyar vidékek. A vulkáni tájban rejlő lehetőségek azonban végig megmaradtak, és a mátrai borászok sokszázéves hagyományaival, a modern piackonform szemléletével, valamint a mindenre nyitott borrajongók hozzáállásával lassan újra feléledt a „vulkán tüze”. Már csak ebből a szempontból is niche-nek számít egy terroir sajátosságokkal bíró mátrai Kékfrankost kóstolni, hiszen a korábban hatalmas tévedésből vagy szándékos szerencsétlen propagandából fehérboros vidéknek aposztrofált terület lüktető ereje került ezekbe a palackokba. A középső- és kelet mátrai dűlők apró eltérésekkel tovább árnyalják a niche jelleget, amit a terroir biztosít számukra. Az andezites, esetleg riolitos kőzet, néhol mész bemosódásos barna erdőtalaj varázslatos ásványosságot kölcsönöznek az itt születő boroknak.
Ludányi Balázs borász, a Centurio Szőlőbirtok tulajdonosa szerint a szőlőt nem termeszteni, hanem nevelni kell, ahogy egy jó apa teszi gyermekeivel. A család mátrai hagyományai nemzedékeken át öröklődtek, így a borkészítésükben megjelenik a történelem, a növény és vulkán mély tisztelete. Ha felbontjuk a 2018-as Centurio Kékfrankost, már a pohárba öntéskor érezhetjük, ahogy a gyöngyöstarjáni Fáy-domb és Diós dűlőkből származó szőlő nedűje újra levegővel érintkezik. Feszes meggyes, szép finom savgerinc, elegáns hosszú lecsengés jellemzi, 13%-os alkohollal. A hagyományos karácsonyi ételek, mint a töltött káposzta, vagy sertés szűz kiváló társa lehet az ünnepi asztalon.
Hogy a vulkán mindkét oldaláról kóstolhassunk, második javaslatunk a Maróti Pincészettől a Sárhegy lankáiról szüretelt Maróti Kékfrankos 2018, mely Maróti Attila és fia kelet-mátrai bora. Már a címkéje is messziről hirdeti a terroir-t, hiszen a hegység összes csúcsa stilizált, egymással arányos formában jelenik meg, a 499 m magas Sárhegy pedig aranyozott, mivel annak keleti oldaláról származik a palackban található ital. A bor arányos, minimális cserességgel, az illatot követő ízzel rendelkezik. Inkább érett alapanyagokat mutat, sötét meggyes, enyhén gyógynövényes csavarral, ugyanakkor kellemes kerek, jól iható az egész család felnőttjei számára nemtől függetlenül. Javasolt ételpárosításunk: a wellington bélszín, esetleg egy szalonnában sült őzgerinc méltó társa, de a vacsorát követő, ajándék bontás utáni meghitt beszélgetések mellé is éppen a megfelelő választás, mikor a háttérben a kandallóban ropog a tűz.
A Mátrát elhagyva keleti irányban tovább indulunk az egri területeken keresztül a Zemplén határához. Így érkezünk meg a méltán híres, nagy hagyományokkal rendelkező fehérboros vidékhez, Tokajhoz.
Niche kóstolóként törekedtünk arra, hogy választásaink akár egészen meghökkentők legyenek, hiszen az Axiom opciós alapjai is ehhez hasonlóan néha meghökkentők, sokszor formabontó, az év végi eredmények tekintetében mégis impozánsak. Ügyfelek szempontjából pedig egy belső közösség, akik elég nyitottak mind az intézményi, mind a magán befektetői körökből, hogy a megszokottól eltérjenek. A most következő bor tökéletesen egybecseng ezzel a jelenséggel. Régebben mikor még Tokajban lehetett kék szőlőt is telepíteni, került oda, egy középkori eredetű világfajta a Pinot Noir. Ne is keressük a Sauska Pinot Noir 2017-en a tokaji megkülönböztető jelet, erről csak a hátcímkén, a termelő címéből következtethetünk. Bevallom, mikor először hallottam erről egy nyári borfesztiválon, én magam sem hittem a kollégáimnak, akik már a kezükben tartottak egy-egy pohár vöröset, és azt állították, hogy ez a Pinot egy tokaji. „Az nem lehet” feleltem kissé cinikusan, míg ők a borok hercegnőjének számító Pinot kortyolták. Ott rögtön utána is jártam, hogy mi történhetett, persze addigra már az ördögi hercegnőt én is a poharamban tudtam. Mi ez, ha nem igazi niche kóstolás? Mivel 2017-es, ezért a dugó kihúzása után egy kis szellőzést hagyjanak neki, hogy a palack szelleme felébredjen. Nem bánják meg! Nem is tudom, hogy javasoljunk-e mellé ételt, mert önmagában a szoba közepén állva, vagy az ünnepi asztal romjain kóstolva is niche, de egy szép paprikás harcsa halászlével, esetleg fácán sülttel párosíthatjuk, így csalódásmentesen nyugtázhatjuk az ízorgiát.
Válogatásunk zárásaként kiválasztott bor egy érdekes szituáció eredménye. Mikor a céges ajándékokat tervezgettük és arról beszélgettünk, hogy a hölgy partnereknek, üzletfeleknek milyen bonbont, édességet válaszunk, a kolléganőink az irodában egyszerre kiáltottak fel „Mi nők miért ne kaphatnánk bort ajándékba?!” Hölgy társaink niche kóstolóként el is mondták bor-ötleteiket a mákos és diós bejgli mellé, igy ki is választottuk negyedik ajánlatunkat, egyben az ünnepi asztal üdvöskéjét, a késői szüretelésű, édes fehér „védett” Sauska Cuvée 2018-at. Mint pont az „i” betűn olyan ez a bor a karácsonyi desszertekhez, fogyasszák bátran!
Az Axiom csapatával bízunk abban, hogy a borválogatásunkban Önöknek ajánlott niche borokat élmény lesz megkóstolni az ünnepi asztalnál, amelyeket komoly gondossággal és törődéssel választottunk ki, hasonlóan egy opciós pozíció tervezéséhez.
Kellemes Ünnepeket és Hozamban Gazdag Új Évet Kívánunk Önöknek!
