Szerző: Gyalogh Ádám

Az Axiom Alapkezelő a magyarországi alapkezelők közül elsőként és egyelőre egyedülálló módon az Axiom Aplus nyilvános alapját túlnyomó részben opciós ügyletekkel való kereskedéssel működteti. Munkatársaink tapasztalata alapján ugyanakkor az általános magyar pénzügyi ismereteknek még nem képezi szerves részét ez a termékkör. Így ezzel a blogbejegyzés-sorozattal kettős célt szeretnék elérni: részben egy bevezető támpont azok számára, akik érdeklődnek az opciók iránt, de még nem foglalkoztak vele, illetve egy jó alkalom arra, hogy picit betekintsünk a színfalak mögé és megnézzük, hogyan is működik egy ilyen befektetési alap. Sorozatunk első részében az opciós szerződések rövid történelmi áttekintése van terítéken.

1. rész - Az opciók rövid története

 Opciós szerződésekről, azaz egy kereskedhető jogról, de nem kötelezettségről, amely az alaptermék adására-vételére nyújt lehetőséget valószínűleg az Olvasók közül sokan hallottak, de már sokkal kevesebben sejthették, hogy a történetük egészen az ókorig nyúlik vissza. Arisztotelész a Politika című művében találunk egy történetet, amely milétoszi Thalészről szól, akit nyugodtan nevezhetünk a történelem első ismert opciós kereskedőjének is.

Olajbogyó-szüret az ókori Görögországban (forrás: pinterest.es)

Thalész többek között matematikával és asztronómiával foglalkozott és a leírás szerint itt szerzett tapasztalatainak segítségével képes volt fél évvel előre jelezni a várható bőséges olívaszüretet. Mivel nem rendelkezett kellő tőkével, hogy ebből közvetlenül profitálhasson, például termőföld- vagy présházvásárlással, ezért fizetett egy összeget a présházak tulajdonosainak azért a jogért, hogy a szüret eljövetelekor ő használhassa az eszközöket. A termés várakozásainak megfelelően alakult és Thalész szép profittal távozott.

Ez a történet azonban nem csak történeti szempontból érdekes, hanem az opciók működési mechanizmusait, az üzletfelek motivációit és lehetőségeit is remekül megvilágítja.

Egy nagyobb történelmi ugrást követően a gyarmatosítás és a kapitalizmus hajnalán a 17.-ik századi Hollandiában találjuk magunkat. A közgazdaságtani szempontból is jelentős esemény, a holland tulipán-hagyma buborék kialakulásának lehetünk szemtanúi. Az opciós szerződések már elterjedtek, de korántsem tekinthetők még standardizált termékkörnek, illetve szerepük eddig nagyban az árutőzsdei kockázatok fedezésére irányult.

Ahogy a tulipán-hagyma árfolyama emelkedett megindult a kezdetleges opciós piac átalakulása is, mivel a szereplő rájöttek arra, hogy az opciókban rejlő tőkeáttételi lehetőségek kihasználásával spekulatív pozíciókat is fel tudnak venni. Sokan mindenüket befektették ezekbe az üzletekbe. Amikor a buborék elkerülhetetlenül kipukkadt, nagyon sokan tönkrementek, a piac szabályozatlansága miatt adott esetben még olyanok is, akik elméletben nyertek, de nem tudtak hozzájutni a pénzükhöz. A holland gazdaság recesszióba fordult és az opciók visszatértek a „sötét középkorba”, körülbelül 100 évre teljesen betiltották őket.

Következő fejezetünk már az USA-ban íródik a 19.-ik század végén, amikor egy Robert Sage nevű pénzügyi szakember létrehozza a „pult feletti” (OTC – Over the counter) opciós kereskedés intézményét. A folyamat mai szemmel nézve megmosolyogtatónak tűnik, ugyanis bármikor valaki egy tranzakciót szeretett volna kezdeményezni, a brókerének addig kellett a többi brókeren keresztül keresgélnie, amíg egy ellenirányú tranzakciós szándékot nem talált. Könnyen belátható, hogy ez a kor technológiai feltételei mellett mennyire távol áll a mai fogalmaink szerinti hatékony kereskedéstől. Többek között lassú és rendkívül alacsony a likviditása is.

A chicagói tőzsde épülete (forrás: en.wikipedia.org)

A következő évtizedek a fenti problémák megoldásával és az opciós kereskedés standardizálásával teltek. Ebben a folyamatban élen járt az SEC (Security and Exchange Comission, az Amerikai Értékpapírpiaci és Tőzsdefelügyelet), a szabályozás területén ért el eredményeket, de az igazi áttöréshez a 60-as években kellett az, hogy a chicagoi tőzsde felvette az opciókat a kereskedhető termékek közé. További jelentős eredmény volt 1973-ban Fisher Black és Myron Scholes által kidolgozott Black-Scholes opció árazási modell, amely az eddig egyedileg megállapított áraknak adott egy jól definiált matematikai keretet. Az opciókhoz kapcsolódó elszámolóházak megalakulása is erre az időszakra tehető.

Manapság a 60-as évekhez képest mind a termékválasztékban, mind a kereskedett mennyiségben hatalmas növekedés tapasztalható, köszönhetően többek közt a már eddig is létező tőzsdei intézmények mellett a bárki által használható alacsony költségekkel operáló online kereskedési platformoknak is.

A sorozat következő részében megismerkedünk az opciók alapvető működési mechanizmusaival.