Szerző: Gyalogh Ádám

Az Axiom Alapkezelőnél alapjainkat jelentős mértékben opciós ügyletekkel való kereskedéssel működtetjük, így ezzel a blog-sorozattal szeretnék egy kis betekintést nyújtani az érdeklődő Olvasók számára az opciós szerződések világába. Az előző bejegyzésben a termékkör történelmi hátterét mutattam be, most viszont a főcímben feltett kérdésre igyekszem választ adni, hogy mégis mi fán terem az opció.

2. rész – Az opció fogalma és jellegzetességei

A pénzügyi piacokon folyó kereskedésről kialakult általános kép többnyire nem mutat túl a nem származtatott termékek ismeretén. Ebbe a kategóriába tartoznak többek között például a részvények, illetve a kötvények. Bizonyos megkötések mellett az ezekkel az eszközökkel történő kereskedés könnyen átlátható. Ha arra számítunk, hogy a részvény árfolyama emelkedik vásárolunk belőle és később magasabb áron eladjuk, ha arra, hogy esik, akkor eladunk és később olcsóbban visszavesszük, ezt nevezzük röviden shortolásnak. Ezekben az esetekben a tranzakció gyakorlatilag azonnal lezárul, a partner megkapja a pénzt, a számlánkon megjelenik az értékpapír.

A fent leírtakkal szemben az opciók, a futures és forward ügylettípusokkal együtt a származtatott termékek kategóriájába tartozik. Ez azt jelenti, hogy ezen termékek árfolyama a hozzájuk kapcsolt alaptermék árfolyamalakulásából származtatható matematikai modellek segítségével. Az opciók esetében az egyik lehetőség az 1973-ban publikált, mind a mai napig használatos Black-Scholes-Merton modell.

Mielőtt további részletekbe belemennék egy példa segítségével igyekszem megragadni az opciók lényegét:

Képzeljük el, hogy az elkövetkező héten számos házon kívüli ügyet kell elintéznünk, de így november folyamán az időjárás kellőképpen kiszámíthatatlan, viszont semmiképpen sem szeretnénk megázni. Cipelhetnénk magunkkal az esernyőnket egész héten, de ha nem esik, akkor ez a stratégia felesleges kényelmetlenségeket okoz, vagy fizethetünk valakinek mondjuk 5000 Ft.-ot most, hogy bármikor az elkövetkezendő 7 napban esik az eső, ő pár percen belül a helyszínre ér egy esernyővel.

Pénzügyi oldalon a döntés folyamán azt kell megfontolnunk, hogy mikor járunk jobban; amikor akár egész héten feleslegesen cipeljük az ernyőt, de pénzbeli költségünk nem keletkezett, vagy amikor fizetünk egy összeget, amely garantálja a biztonságunkat. További szempont a kockázat mértékének a meghatározása, amely történhet például az időjárásjelentés követésével, amely már nyújt valamennyi támpontot az esős napok valószínűsége kapcsán.

Ha a példa alapján a biztosítások témaköre ugrik be az Olvasónak, akkor jó helyen jár, a példára még visszatérek, de előbb ismerkedjünk meg az opciók felépítésével:

Tekintve, hogy a szerződés ebben az esetben egy jövőbeli esemény meg(nem)történéséhez kötött, ezért sem az ár, sem a szerződés kimenetele nem bizonyos. Az utóbbi probléma megoldására egyelőre csak a jóslás, az előbbire viszont különböző matematikai modelljeink vannak. Ezek működése a gyakorlatban hasonlít egy üdítőautomatához; bedobjuk a pénzt, megnyomunk egy gombot és kapunk egy italt cserébe. Lássuk mik a bemeneteink az opciók esetében, azaz milyen paraméterek határozzák meg az árakat:

1. a tranzakció iránya, azaz opció vétel vagy eladás(kiírás)
2. az alaptermék árfolyama
3. a strike ár, az előre meghatározott árfolyamszint
4. a szerződés határideje, lejárata
5. az alaptermék várható volatilitása (a volatilitás egy adott árfolyam változékonyságának mértéke)
6. a kockázatmentes hozam
7. az alaptermék birtoklásából fakadó cash flow-k (részvénynél osztalék, kötvénynél kamat)

Ezen adatok ismeretével már képesek vagyunk az opció árának (prémiumának) meghatározására, amely birtokában dönthetünk, hogy végrehajtjuk-e a tranzakciót vagy sem. A téma terjedelme okán ebben a bejegyzésben csak vanilla és európai opciók call és put oldalait mutatom be. Az alábbi táblázat tartalmazza az opciós pozíciók áttekintését.

Forrás: www.opcioguru.hu

Megfigyelhető, hogy vétel esetében jogokról, míg eladási oldalon kötelezettségekről van szó, ahogy a korábban említett esernyős példában is. A vevőnek jogában áll „lehívni” a szolgáltatást, míg az eladónak ebben az esetben kötelező teljesítenie azt. Ha az eső egész héten nem esik az eladó járt jól, mivel a teljes prémiumot megtarthatja, de nem kellett teljesítenie semmit.

Az áru és devizapiacokon hasonló folyamatok mennek végbe, például: magyar importőr cégként bizonyos időközönként szükségünk van euróra, hogy teljesíteni tudjunk német partnerünk felé. Az itthon értékesített termékekből származó bevétel egy része a következő adag megvásárlására félre is lett téve, de ez ugye forintban van. Ha az euró olcsó, akkor adott forintmennyiség több eurót ér, tehát jobban járunk, ellenben, ha drága az is előfordulhat, hogy a félretett forint nem is elég a szerződésben vállalt termékmennyiség megvásárlására. Látható, hogy kockázatunk csak az egyik irányban áll fent, amelyet viszont egy call opció vásárlásával ki tudunk kerülni. Így ugyanis az euró lehet bármilyen drága, a futamidő végén mi a megállapodott áron (strike) fogunk tudni eurót venni, így a cég működése kiszámítható, pénzáramai könnyen becsülhetővé válnak.

A sorozat következő részében szó esik az egzotikus opciókról, illetve, hogy hogyan is lehet pénzt keresni velük.